A vérvörös telihold alatt, egy elfeledett világ romjai között született meg a legenda. A NUGOSU harcos, az emberiség utolsó reménye, a szent csatatéren állt, szemben a Vámpírok Királyával – a tiszta sötétség megtestesülésével. A föld körülöttük a múlt lángjaiban égett, miközben az árnyak izgatottan táncoltak, várva, hogy elragadják a győztest.

Minden kardcsapás a túlélés történetét mesélte el. A NUGOSU harcos, akinek lelke megtörhetetlen volt, akarata pedig acélból kovácsolt, olyan ellenséggel nézett szembe, aki nem ismerte a halált. A Vámpírok Királya legyőzhetetlennek tűnt – fogai vér után szomjaztak, ereje meghaladta a halandók képzeletét. Mégis, a harcos tudta, hogy ha elesik, a világ soha többé nem látja a hajnalt.

Egy utolsó, dacos kiáltással kardját mélyen a sötét király szívébe döfte. A vámpírok felsikoltottak, a hold elhalványult, az árnyak megremegtek. NUGOSU győzött.

De a győzelemnek ára volt.

Utolsó pillanataiban a Vámpírok Királya még egy utolsó csapást mért, fogait mélyen a harcos testébe mélyesztve – egy átkot hagyva hátra, amely megváltoztathatta a világ sorsát. A harcos érezte – vére beszennyeződött, a fertőzés terjedt. Az utolsó fiola vámpírméreg kivonásra került – most ebben a dobozban van lezárva.

A küldetésed? Soha ne nyisd ki. Soha ne engedd, hogy a sötétség visszatérjen. Mert ha ez a vér kiszabadul… a háború újra elkezdődik.